A görög mitológiából ismert Kronoszhoz hasonlóan sok csillag is elfogyasztja ,,gyermekeit”, a bolygókat.

Egy új Nature Astronomy tanulmány szerint akár egy harmaduk is elnyelhette egy, vagy több bolygóját élete során. Az eredményeknek köszönhetően könnyebben ki lehet zárni az olyan exobolygó-rendszereket, melyek nagy valószínűséggel nem tartalmaznak a Földhöz hasonló bolygót.

Kutatók már évtizedekkel ezelőtt megállapították, hogy a csillagok alkalmanként bekebelezhetik a bolygóikat. A kőzetbolygókban magas a nehezebb elemek, mint például a vas, szilícium és a titán koncentrációja, míg a csillagok főként könnyebb elemeket, hidrogént, héliumot, szenet és oxigént tartalmaznak. Mikor egy csillag elnyel egy bolygót, a nehezebb elemek eloszlanak a csillag külső rétegein, árulkodó abszorpciós vonalakat hozva létre annak színképében.

A kutatást vezető Lorenzo Spina elmondása szerint, ha egy csillag rendhagyóan gazdag vasban, de más elemekben, mint például szénben és oxigénben nem, akkor az értelmezhető úgy, hogy korábban elnyelt egy bolygót. A tanulmányhoz 107 olyan kettőscsillag-rendszert vizsgáltak meg, amelyek két Naphoz hasonló csillagból állnak (a Csillagok Háborúja filmekből ismert Tatuin bolygóhoz hasonlóan). A kettőscsillagok ugyanabból a gáz és porfelhőből alakulnak ki, emiatt pedig a kémiai összetételük is gyakorlatilag megegyezik. A kutatásban ezen kívül olyan rendszereket választottak, ahol a csillagok tömege és hőmérséklete közel megegyezett; mondhatni ikreket kerestek.

A vizsgált 107 párból 33 esetben az egyik csillag vastartalma magasabb volt, mint a párjáé. Vas mellett lítiumban is gazdagok voltak, ami miatt még valószínűbb, hogy fejlődésük során elfogyasztottak egy-két bolygót. Habár a Naphoz hasonló csillagok jelentős mennyiségű lítiumot tartalmaznak kialakulásukkor, az életük első körülbelül 100 millió éve alatt el is égetik, így az idősebb csillagokban látva a lítiumtartalékot valószínűsíthető, hogy azok már egy bolygóból származnak.

Emellett az is kiderült az eredményekből, hogy a rendellenes kémiai jellemzőket mutató csillagok legtöbbször forróbbak voltak. Lorenzo Spina szerint ez érthető, mert a forróbb csillagok külső rétegei vékonyabbak, így egy elfogyasztott bolygó anyaga is kisebb térfogaton koncentrálódik, erősebb abszorpciós vonalakat okozva. A kutatás során szerzett adatokból épített modell szerint a Naphoz hasonló csillagok 20 – 35%-a kebelezhet be néhány földtömegnyi bolygót az élete során. Ez előfordulhat úgy, hogy a rendszerben lévő többi bolygóval történő gravitációs kölcsönhatások miatt az egyik bolygó berepül a csillagba, vagy annyira közel sodródik, hogy a csillag elpárologtatja, majd lassan elfogyasztja.

A csillagok bolygófogyasztási szokásait már korábban is vizsgálták, de az új tanulmány jóval nagyobb mintát vett és egyértelmű statisztikai bizonyítékokat mutat fel. A mi Napunk valószínűleg nem nyelt el egyetlen bolygót sem, mert a hozzá hasonló csillagokkal összevetve nehéz elemekben igen szegény. Ez akár a Földhöz hasonló bolygók felkutatását is segítheti: ha egy olyan csillagot találnak, ami már megette egy-két bolygóját, akkor valószínűleg másik rendszerben érdemes tovább keresgélni.

Forrás: csillagaszat.hu / science.org / nature.com

Mások mellett a Parno Graszt, a Punnany Massif, Malek Andrea és a Miskolci Szimfonikus Zenekar lép színpadra szeptember 17. és 19. között Tállyán, a hatodik Kerekdomb Fesztivál és Bormustrán.

A fesztiválon koncertet ad a Lóci játszik, a Parno Graszt, a Punnany Massif, az Elefánt, Szabó Balázs Bandája és a Bohemian Betyars. Előadást tart az Orlai Produkciós Iroda, a Füge Produkció, a Táp Színház és a Momentán Társulat - közölték a szervezők az MTI-vel.  

A Kerekdomb-napok helyi mesterségek bemutatásával, közös kézműves foglalkozásokkal és gyerekprogramokkal indulnak, színpadra áll a Manó Swing, Huzella Péter, Bárth János, Malek Andrea és az EsZeMent MeseBand, Varró Dániel és Molnár György. Irodalmi programmal készül Cserna-Szabó András és Darida Benedek, Kiss Judit Ágnes, Szendrői Csaba, Háy János, Prieger Zsolt és Törőcsik Franciska, komolyzenei koncerttel a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Four Bones Quartet és Szirtes Edina Mókus.  

Helytörténeti sétákat szervez a Hosszúlépés csapata, filmvetítéseket a Malter Vándor Filmfesztivál. Emellett dűlőtúrák várják a látogatókat és borkóstolással egybekötött naplemente-vadászat, ahol panorámás sétaúton Tállya dűlőiről hallhatnak előadást.

Jelen lesznek a fesztiválon a tállyai borászatok, amelyek bemutatják a Tokaji Borvidék adottságait, titkait. A borkóstolókat a pincészetek udvarain kiskoncertek, gasztroprogramok és gasztroszínház színesíti. Fellép Vázsonyi János, Apey, a Papaver, Snétberger Ferenc dzsessztanítványai, a Jónás Vera Trió, Palya Bea és Lisztes Jenő.  

Az Aktív Magyarország szervezésében lesz futóverseny kicsiknek és nagyoknak, az aktív kikapcsolódásra vágyók e-bike túrán fedezhetik fel a környék szépségeit, valamint kajakkal a Bodrogot. A teljes program elérhető a fesztivál weboldalán: kerekdombfeszt.hu

Forrás: MTI

A globális lemeztektonikai folyamatok alaposabb megértéséhez és a földtani eredetű szén-dioxid-kibocsátás pontosabb leírásához járulhat hozzá az ELKH Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet (FI) munkatársainak hipotézise, amelyet legújabb tanulmányukban részleteznek.

Az MTA FI Lendület Pannon LitH2Oscope Kutatócsoportjának publikációja a Global and Planetary Change című szakfolyóiratban jelent meg - közölte az ELKH hétfőn az MTI-vel.   

Mint a közleményben olvasható, több mint 50 évvel a modern lemeztektonikai elmélet megszületése után sem teljesen világos, hogy melyek azok a fizikai-kémiai folyamatok, amelyek a litoszféra - a földkéregből és a felső földköpeny merev, szilárd részéből álló kőzetburok - és az alatta található képlékeny asztenoszféra közötti különbséget okozzák és melyek azok a hajtóerők, amelyeknek köszönhetően a külső, rideg litoszféra elmozdul az asztenoszférán.    

Emellett az elmúlt évtizedekben geofizikai módszerek segítségével a kutatók olyan, körülbelül 100 kilométeres mélységben előforduló határfelületeket fedeztek fel a kontinentális litoszférán belül, amelyek gyengeségi zónákként jelentős szerepet játszhatnak a külső kőzetburok alsó részének leválásában és lesüllyedésében (delamináció).   

Az összegezés szerint a delamináció jelentős szerepet játszik a lemezalábukások (szubdukciók) kialakulásában és felveti a lehetőségét annak, hogy az óceáni lemezek jellemzőjének tartott szubdukció akár a kontinensek belsejében is kezdődhet. A kontinentális litoszférán belüli gyengeségi zónák emellett a különösen vastag és idős pajzsok litoszférájának "megfiatalodásában" is szerepet játszhatnak. A pajzsok igen mély gyökere ugyanis a gyengeségi zónák mentén leválhat, a litoszféra jelentős mértékű elvékonyodását okozva ezzel, ahogy ezt például Kelet-Kína alatt kimutatták.   

A kutatók leírják, hogy a kis mennyiségű illó - elsősorban víz - és a víztartalmú ásványok - elsősorban pargasit - stabilitása a kontinentális litoszférák korától és hőmérsékletétől függően hogyan magyarázhatja a fiatalabb és melegebb litoszférák esetében a litoszféra-asztenoszféra közötti kontrasztot, valamint az idősebb és hidegebb kontinentális litoszférák esetében a 100 kilométer mélységben tapasztalt gyengeségi zónák létrejöttét. Eszerint az is elképzelhető, hogy a Föld mélységeiben található illó anyagok teszik tektonikailag élő bolygóvá a Földet.    

A kutatók hipotézise emellett lehetővé teszi a felszínen tapasztalt szén-dioxid-dús "magmás" feláramlások eredetének értelmezését olyan tektonikai környezetben is, ahol már nincsen aktív vulkanizmus. Az elképzelés lényege, hogy a szén-dioxid forrása maga a lehűlő asztenoszféra, amelyben a jelenlévő kis mennyiségű szilikátolvadék kristályosodása szén-dioxidban gazdag fluidumok létrejöttéhez vezet, amelyek igen mobilisek a felszín irányában.    

Az ilyen eredetű szén-dioxid-dús felszíni kiáramlásokat eddig nem vették figyelembe kellő súllyal a globális szén-dioxid-körforgás leírásakor, mostantól azonban a klímaváltozás pontosabb mennyiségi modellezésében is fontos szerepet kaphatnak - mutatnak rá a közleményben.

Forrás: MTI / elkh.org / sciencedirect.com

A gondozóhoz való kötődés, a gyerekekhez hasonlóan, a kutyáknál is agyi jutalomválaszhoz kapcsolódik - állapították meg viselkedéses és agyi képalkotó vizsgálatok kombinálásával az ELTE etológusai.

A kutatás, amely a NeuroImage tudományos folyóiratban jelent meg augusztusban, hasonlóságokat tár fel a kutya-gazda és az gyerek-anya kötődés között.   

A kutyák szoros kapcsolatot alakítanak ki gazdáikkal: nemcsak szeretik, hanem kötődnek is hozzájuk, biztonságot nyújtanak számukra ismeretlen helyen, és menedéket veszélyes helyzetekben, épp úgy, mint az anya a kisgyereknek - olvasható az ELTE TTK közleményben.   

A közlemény szerint az már ismert volt, hogy a gyerekeknél a kötődési kapcsolat hátterében jutalomválasszal összefüggő agyi folyamatok állnak, azt azonban még nem tudták, hogy a kutyáknál is összefügg-e a kötődés és az agyi jutalomválasz. Erre a kérdésre a viselkedés és az agyműködés párhuzamos vizsgálatával keresték a választ a kutatók.     

A kutyák kötődési viselkedését a pszichológusok által kidolgozott úgynevezett Idegen Helyzet Teszttel mérték, agyműködésüket pedig funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) segítségével vizsgálták. Az MR-ben a kutyák a gazda és egy ismerős személy dicsérő és semleges (számukra értelmetlen) beszédét hallgatták.   

"Azért különösen izgalmas a kutya-gazda kötődés mögött álló agyi folyamatok vizsgálata, mert a segítségével megérthetjük, mennyire lehet hasonló ez a különleges, két faj egyedeit összekötő kapcsolat más jól ismert, fajtársak közötti kapcsolatokhoz (például a gyerek-anya kötődés). Néhány évvel ezelőtt már kimutattuk, hogy a kutyák agya érzékeny a szóbeli dicséretre, az azonban felderítetlen maradt, hogy a beszélővel való kapcsolat hogyan befolyásolja ezt az érzékenységet" - idézik Gábor Annát, a cikk első szerzőjét.   

A kutatócsoport kimutatta, hogy a kutyák agyának egy jutalomra érzékeny területe erősebben reagál a gazda dicséretére, mint egy ismerősére. Ráadásul a gazda hangját hallva az erősebb kötődés intenzívebb reakciókkal jár a jutalomérzékeny agyterületeken. Az eredmények alapján a kutyák nemcsak képesek felismerni gazdájuk hangját, de annak jutalomértéke nagyobb az erősebben kötődő kutyák számára.   

"A kötődés alapvető funkciója, hogy a függő egyedet (gyerek, kutya) a gondozó közelében tartsa. Eredményeink rámutatnak, hogy a kutyák számára nemcsak a dicséret, de önmagában a gazda hangja is jutalmazó értékű, azaz segít a gazda közelébe vonzani a kutyát. A kutya-gazda és az anya-gyerek kötődés tehát több szempontból is hasonlít egymásra, mint eddig hittük" - összegzi a kutatás eredményeit Gácsi Márta, a cikk utolsó szerzője.

Forrás: MTI